Öribari kerestetik...
Barátságok lesznek, vannak és voltak is. Csak az nem mindegy h kivel és milyen..?
A kivel az még csak-csak mind1. De az hogy milyen azért már kicsit bonyolúltabb.
Új terep, új emberek egy kis idő kell, még kiismered őket, utána már beszélgetsz is némelyikkel, poénkodtok és tök sok közös témátok van. Szinte egyszerre "nősz fel" velük, az első csütörtök reggeli félszál cigi, az együtteses pólók meg a szegecses övek. Ezek azt hiszem az örök barátságok, azokkal, akikben megbízol és bármit el tudsz nekik sírni vagy röhögéstől fulladva mondani.
Vannak ezek a képletes barátságok..köszönsz esetleg megkérdezed h hogy van…még ha nem is igazán érdekel akkor is érdeklődsz mer haverfélék vagytok. néha együtt buliztok, házit másoltok, vagy beszélgettek. Ezek a barátságok jók tudnak lenni, csak azzal kell vigyázni h mit mondasz ki hangosan, mert lehet h azt vissza hallod egy egészen más formában és vajon ki mondta vissza..?
És a harmadok legundorítóbb, leg aljasabb és egyben legszánalmasabb még barátságnak se igazán nevezhető kihasználás. Hogy ezt hogy értem? Ha nincs a közelben a drága kis öribarija az emberkének, akkor szegény elhagyatott és ilyenkor jön az hogy hősünk a menőségi létrán előre lépve célkeresztbe kerül és ő lesz az új öribari (nem kell magunkat elbízni...csak addig még az eredi újra vissza nem tér). Ez a poszt rengeteg új lehetőséget tár fel előttünk. Egésznap hallgathatjuk a "de imádom a pasimat" és "de menő vagyok" kezdetű igen értelem szegény szöveget. Ilyenkor jó vagy, de amikor valami viszonzás féle alkalom adódik nah akkor ELVAGY FELEJTVE! Nem mintha meghatna de azér gondolkozzunk már el egy pillanatra, hogy MI VAN?!
Hát ez van....ennyit érsz te is meg a többiek is...-.-
Barátságok lesznek, vannak és voltak is. Csak az nem mindegy h kivel és milyen..?
A kivel az még csak-csak mind1. De az hogy milyen azért már kicsit bonyolúltabb.
Új terep, új emberek egy kis idő kell, még kiismered őket, utána már beszélgetsz is némelyikkel, poénkodtok és tök sok közös témátok van. Szinte egyszerre "nősz fel" velük, az első csütörtök reggeli félszál cigi, az együtteses pólók meg a szegecses övek. Ezek azt hiszem az örök barátságok, azokkal, akikben megbízol és bármit el tudsz nekik sírni vagy röhögéstől fulladva mondani.
Vannak ezek a képletes barátságok..köszönsz esetleg megkérdezed h hogy van…még ha nem is igazán érdekel akkor is érdeklődsz mer haverfélék vagytok. néha együtt buliztok, házit másoltok, vagy beszélgettek. Ezek a barátságok jók tudnak lenni, csak azzal kell vigyázni h mit mondasz ki hangosan, mert lehet h azt vissza hallod egy egészen más formában és vajon ki mondta vissza..?
És a harmadok legundorítóbb, leg aljasabb és egyben legszánalmasabb még barátságnak se igazán nevezhető kihasználás. Hogy ezt hogy értem? Ha nincs a közelben a drága kis öribarija az emberkének, akkor szegény elhagyatott és ilyenkor jön az hogy hősünk a menőségi létrán előre lépve célkeresztbe kerül és ő lesz az új öribari (nem kell magunkat elbízni...csak addig még az eredi újra vissza nem tér). Ez a poszt rengeteg új lehetőséget tár fel előttünk. Egésznap hallgathatjuk a "de imádom a pasimat" és "de menő vagyok" kezdetű igen értelem szegény szöveget. Ilyenkor jó vagy, de amikor valami viszonzás féle alkalom adódik nah akkor ELVAGY FELEJTVE! Nem mintha meghatna de azér gondolkozzunk már el egy pillanatra, hogy MI VAN?!
Hát ez van....ennyit érsz te is meg a többiek is...-.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése